Ebben az évben összegyűjtök nektek néhány „népszerű” ingert, amit szakemberként kifejezetten NEM támogatunk.
Sírásnál ezeket az ingereket érdemes kerülni:
❌Kerüljük azt a helyzetet, hogy 3-4-en ugrálnak a (főleg friss) szülők és a síró baba körül, mert attól még inkább feszült lesz mindenki (bár értem a jó szándékot).
✅Adjunk lehetőséget a családnak arra, hogy megvigasztalják a gyermeküket. ❔Esetleg annyit kérdezzünk a távolból, hogy tudunk- e segíteni és fogadjuk el a választ. ❗Szülőként pedig merjük kimondani, hogy „Megoldjuk! Köszönjük!”
⭕Ha az egyik szülő úgy érzi, „elfogyott” az ereje, nyugodtan kérjen segítséget (ha teheti). Ha mi feszültek vagyunk, a baba ezt pontosan érzi és ő is feszült lesz.
❌ A vigasztalás palettájáról próbáljuk meg levenni (vagy nagyon nagyon hátrasorolni) a ❕csörgő-zőrgő játékokat és teljesen kizárni az ❕okoseszközt📱. A gyerekek ezen ingerek hatására valóban abba hagyhatják a sírást (bár ez sem mindig igaz). Megnyugvás helyett lesokkolódnak, túlpörögnek, meglepődnek és ezért hagyják abba a sírást- nem vigasztalódnak meg. Ha nagyon gyakran azt a választ kapják a sírásra, hogy okoseszköz vagy csörgő-zörgő játék, egy idő után már „várják” is. Ebben az esetben nem tanulja meg a baba/ gyermek önmagát megvigasztalni, hanem már tényleg”kéri” az idegrendszere az extra külső ingert.
Mit tegyünk helyette?
✅ reagáljunk a valós igényére, szükségletére
✅ beszéljünk hozzá
✅ énekeljünk neki
✅ ringassuk (de csak finom)
Előző bejegyzés 
Szólj hozzá