🤬🤯
Maratoni altatások, nem alvások, nem evések. Késő estig pörgés, mesenézés és a többi. A gyermeknek minden is “NEM”, és mindenben a gyerek diktál. “Félek a gyerektől” – vallotta már sok szülő nekem. “Mi van, ha elrontom, mi van, ha nem fog szeretni?”
Határtalanságot adunk, szabálynélküli életet élünk és közben akaratlanul ártunk. Azt hisszük, hitetjük el magukkal, h a gyerek majd attól fog szeretni, fogja biztonságban érezni magát, ha minden kérésének eleget teszünk, sose hagyjuk sírni, ámde nincs igazi eszközük a nyugtatásra, csak tűzoltásra. Annyi mesét néz, amennyit szeretne, és addig marad fent, míg akar, vagy míg be nem ájul a képernyő előtt, vagy az esti “harcokba”. Nem merünk konfrontálódni mert jajj, magunkra haragítjuk, nem fog szeretni, elküld a francba a gyerek, SÍRNI, TOMBOLNI FOG. Kibújunk a felelősség, a felnőtt, szülői szerep alól a félelmünk miatt.
Ez rólunk szól, nem a gyerekről vagy a szeretetről… Nevelni, szülői felelősség. Kibújni ezalól felelőtlenség. Nem fogja a gyerek megköszönni a jövőben. Nem ettől érzi, h szeretve van… Ettől csak félelem, bizalmatlanság, bizonytalanság, figyelemhiány alakul benne. A határtalanság, a következetlenség bizalmatlanságot, kiszámíthatatlanságot szül; a gyerekben pedig frusztrációt, agressziót okoz. Belső félelme, miszerint, sose tudja mi, hogyan lesz folyamatosan fokozódik, újra és újra kitör.
Ha Ő irányít a szülő-gyerek kapcsolatban, hatalmas felelősség, amire egy gyerek sem érett és még csak nem is képes. Így a gyerek egyfajta szülő szerepbe kerül, és ambivalencia veszi körül, hiszen néha szülei szülőként viselkednek, máskor gyerekként, majd hirtelen, kiszamíthatatlan, el nem magyarázott, sokszor “semmi értelme” szabályokat állítanak. Amúgy meg minden széthullik, nincs rendszer, nincs kiszámíthatóság. De tényleges figyelem se sokszor. Ergo, “mikor számíthatok és hogyan a szuleimre?”
Nincs konkrét időérzékük, így csak a kiszámíthatóságban bizhatnak. Kommunikáció és tettek. Csak abból “értenek”, ad biztonságot. Ha a gyerek irányít, nem lesz ritmus, mert nincs mintája. A mintát a felnőtt adja. A gyerek enélkül előbb vagy utóbb szétesik. Alvás, evés, agresszió, kemény szeparaciós szorongás…
Előző bejegyzés 
Szólj hozzá