És ha “NEM AKAROK HAZA MENNI!”
Napi 2x levegőzzünk💪❤️

Gyermek legyen megetetve, tisztába téve. Hagyjuk, h lekerekítse elmélyült játékát, jelezzük, hogy levegőzni megyünk, majd öltöztessük fel. Kommunikáljunk vele mindent! ” Gyere, felveszlek most, pelenkázlak, felöltöztetlek, aztán megyünk levegőzni.” Ha pici és levegőzés közben alszik, időzítsük az alvásidőre.
Mikor már haza indulnánk, előtte ezt 10 perccel jelezzük a gyereknek.” Nemsokára indulunk haza. Összeszedjük a játekainkat, és indulni fogunk. Anya fel fog venni, és beteszlek a babakocsiba. (nagyoknál nyilván ez nem kell🙈). Otthon vár a hami, vagy apa, stb. Ezt még egyszer elmondjuk, majd mikor indulni szeretnénk, akkor is, és el is indulunk. De ha hisztizik is a nagy, akkor is, amikor indulni szeretnénk, indulunk. Ha hisztizik, felvesszük, és elindulunk vele. El lett mondva, fel lett készítve. Tudja, hogy indulni szeretnénk. Ezt kommunikáljuk is felé. Ha azt tanulta eddig, hogy ő iranyíthat, meg is teszi, és ki is akad, az egész utca tőle zenghet. De ez egyetlen félnek sem jó. A gyereknek bizalom, biztonságvesztéssel jár, ha neki “kell” irányítani, mert a szülő nem “tud” vagy éppen “akar”.

Még max 1-2x játssza majd el, utána indulni fog, mert megtanulta, hogy anya komolyan gondolta az indulást. De ehhez következetesség kell, és elviselni, h 2-3 alkalommal lehet, hogy minket néz az utca. Ez leginkább azoknál fordul elő, ahol kevés a következetesség és a gyerek nem ismeri a határokat. A szülők meg 1 órát könyörögnek, nem indulnak, szenvedés az egész, és emiatt az egész levegőzést utálják. Sokan félnek a sírástól, mit gondol az utca népe. Én ilyenkor a gyerekre gondolok. Azt szeretném, ha biztonságban érezné magát, és azt a következetes kommunikációmmal meg tudom adni neki. Pont letojom, mit gondolnak, a gyerekem és a kapcsolatunk számít a legjobban.

Útközben elmondjuk többször is a menetrendet: “Hazaérünk, Anya nyitja az ajtót, levesszük a cipőt, ruhát, anya is, baba is. Megmossuk a kezünket, aztán enni fogunk (vagy játszani, kinek hogy).” És mikor hazaértünk, ismét narráljuk, ahogy előre jeleztük is a gyermeknek. A rutin a következetes, kommunikációban rejlik. (következetes szókészletben is). ❤️

Előző bejegyzés Hetirend

Következő bejegyzés Esti rutin