Menjetek végig reggel indulás előtt a bölcsis napirenden. Azon is, hogy anya merre lesz, míg a gyermek bölcsiben, oviban. Az odavezető út legyen fix. Legyen konkrét támpont, mikor megyünk érte. Ne az alvás legyen, mert akkor képesek 20 percet aludni csak. Kössük fix napirendi ponthoz, étkezéshez, zörgő uzsis kocsihoz, udvarra lemenéshez. Tudja a gyerek ki megy érte, és ezt tudja a nevelő, óvónő is, hivatkozzon rá a napban többször is, ha szükséges.
Mikor érte megyünk, menjünk végig a napirendjén újra a hazafelé vezető úton. Ne kérdezgessük a gyereket, mit evett, játszott, inkább a pedagógust. Ne azt kérdezzük, mit csináltál ma, hanem konkrét történésekre kérdezzünk rá.
A pedagógustól gyűjtsük a fő infókat, ne a gyerektől akarjuk megtudni, mit és mennyit evett. “nem tudom, nem emlékszem” a leggyakoribb válasz. Ha oda-vissza kommunikációt szeretnénk, menjünk bele a részletekbe. És a pedagógus elmondása alapján , menjünk végig a napirenden, közben kérdezzük a gyereket is, emlékszik-e, hogy játszott a kiskonyhában, vasutazott Petivel, vagy játszott az udvaron Évivel?
Ha irányítottan kérdezünk, könnyebben megered a nyelvük. No, lehet nem az első napokban… Minden nap menjünk ezen végig, és meglátjuk, hogy kinyílnak, és egyre több infó birtokába jutunk, egyre nagyobb biztonsággal megy a gyermek be a csoportszobába.
Ismerjük a csoportszobát, részleteit, és menjünk végig a napján is részletesen. A gyermek meg majd “kiszinezi “. A fő napirendi pontokat mindenképp érintsük, a konfliktusokat is dolgozzuk fel vele. És reggel jön az újabb kör. Napirend elmagyarázása, anya hol lesz, ő mit fog addig csinálni az oviban, bölcsiben, ki jön érte, és mikor. ❤️🤞
Előző bejegyzés 
Szólj hozzá