Oké, mielőtt elmondanám a “megoldást” ÉRTSÜK MEG, MIÉRT CSINÁLHATJA A GYERMEK! Anélkül nem fog menni.
A legesleggyakoribb ok, a TÖLTEKEZÉS, A MINŐSÉGI IDŐ HIÁNYA A SZÜLŐKBŐL.
Valamint a KÖVETKEZETESÉG a bűntudatunk okán, vagy mert “félünk gyermekünk reakcióitól”.
És ez nem hibáztatás. Társadalmi jelenség. “Elég jól, tökéletesen” akarjuk csinálni, és ennek oltárán, mindent feláldozunk. Csak h se magunknak, sem a gyereknek nem jön a feloldozás.
Tehát, visszatérve: Sokszor a szülő csak hazaesik, és csak le akarja tudni a feladatot. Kimerültek, nincs segítség. (Ez ellen tenni kell, keresni az erőforrásokat, MERNI SEGÍTSÉGET Kérni! Nem normális jelenség, ami a mai világunkat jellemzi – az elmagányosodott gyereknevelés hatalmas töréseket okoz már most… )
Kaja, fürdés, alvás. Haladjunk. Projekt minden állomás. Mintha az egész gyermekkoron “túl akarnánk lenni”. Sok dimenziós.
Miért nem tudunk, akarunk kapcsolódni, megérteni gyermekeinket. Mert velünk se tették? A gyerek pedig dacol ez ellen. És amíg harcol, nem adta fel magát. Minél több időt szeretne kicsikarni a szülőből. Mindegy, h negatív figyelem, az is figyelem. Az is idő. Idő, h kapcsolódhasson, h érezhesse, szeretik. Aztán beájul… Vagy épp, a szülő feladja, a gyerek nyer. Irányít. Hatalmas teher ez nekik, a szülő pedig egyre mélyebbre kerül, és még 5-7 évesen is benne vannak a spirálban. Belerokkanunk a gyermekeink nevelésébe.
Tényleg ott vagyunk, vagy csak túlélve lebegünk? Kell a töltekezés a szülőknek is! Mindkettőnek, addig nem tudunk adni a gyermekeinknek.
Másik verzió, mikor már “elég nagynak” kiálltják a szülők, mégis csak a sarkukra állnak, mert most már “akkora baj nem lehet…”, vagy “most már elegem van”.. Közben meg ez a kulcs. Kisgyermek és nagy gyermek esetében is.
Úgy alakítjuk, h lehessen a gyereknek ideje töltekezni valamikor, valahogyan. Ha 20 perc, ha, 1 óra, annyi. Jó, ha az esti rutin 6 körül egy 15-20 perces, közös családi a szőnyegen együtt ülős, figyelős, játékos rutinnal indul. Majd a vacsi, és a fürdés, a mese, és az alvás. De alvás előtt EGYÜTT pisilünk, iszunk, aztán 3 mese, puszi, és annyi. Nincs több mese, nincs több pisi. Ha félő, h bepisil, akkor bili az ágy mellé, de de nincs kijárkálás. Előre jelezzük, és együtt számoljuk a meséket. Ha feszül a végén, ha nem, annyi. Elmagyarázzuk újra és újra, h megbeszéltük, ez van. Minden nap. Nem jutalmazzuk másnap azzal, h “mert tegnap ügyes voltál, ma 4 mese”.
Ha még kisebb, és nem alszik el egyedül: “itt maradok, de ennyi volt, most már alvás idő van”. Nem adunk engedményeket “oké, meg 2 ének, de aztán vége”. Nem, előre Lefektetjuk. Ne 1-gyel játszunk. Minimum 2, max 3. Lehet ez ének, mondóka, és mese keveréke is. De legyen kitalálva. Ahogy az is, h nem járkál ki, be anyuka és apuka. 1 váltás oké. De aztán annyi. Az egyik szülő ne írja felül a másik szülőt. Egy csapatnak kell lennünk. Addig a gyerek “játszani” fog. Keresi a határokat. Apának és anyának is le kell fektetni a határokat, és nem egymás ellen lavírozni. És tartsuk magunkat hozzá, akkor is ha emiatt 3 óra lesz az esti altatás az első 1-2 napban. És csendben várjuk. Ha siettetjuk, idegallapotban vagyunk, h haladjunk már, hosszabb lesz. Ha hiszünk a szulosegunk erejében, és felépítettük a környezetet, alakulni fog pár nap alatt.
Lefektetjuk az egymásutániságot és tartjuk magunkat hozzá. Testvérek esetében is. Kell, h legyen idejük, és az is hogy kereteket kapjanak. Különben pokoli spirálokba kerülünk, és ez SENKINEK SEM JÓ. Fontos, h ~6 hótól ~6 éves korig tiszteletben tartsuk az este ~7-8 közötti alvásablakot. Igen, NYÁRON IS!
Attól, h 1-2 hét alatt elkezd javulni, ha elengedjuk a töltekezést, a kovetkezetesseget , vissza fogunk esni a START mezőre…Szóval, üljünk össze, mi szülők, vagy ha egyedül vagyunk, és egyedül toljuk az esti rutint, akár többel, alakítsunk tervet, egymásutániságot, kereteket. Jelezzük a gyerekeknek. És figyeljük a változást. Az első pár nap kemény lehet, de a gyerek napról napra nagyobb biztonságban érzi magát, és belesimul az új rendszerbe. Legyünk ott, értsük meg, mondjuk is ki, mit érezhet, azt is, h mi mit. Amennyire telik, legyünk megértőek, szeretetteljesek. De ér, elfogyni, ér mérgesnek lenni. Ha elvesztjuk a fejünket, nem elvárható, h elaludjanak. Átadni a porondot szülőtársunknak viszont ÉR! Ha nincs jelen, kimenni, lenyugodni, visszatérni. (nem bezárni, bántalmazni).
Előző bejegyzés 
Szólj hozzá