1. A mozgásfejlődést egy fájdalmas folyamat. Ez nem igaz. Lehetnek nehezebb időszakok, de ez önmagában nem fáj. Gondoljunk csak a járás beindulására, vagy a mászásra, hogy mekkora örömmel teszik ezt a gyerekek.
2. Az elemi mozgásokat tanítani kell a kicsiknek- gurulás, kúszás, mászás, járás. Ez nem igaz. A gyermek megfelelő környezetben magától produkálja ezeket a mozgásformákat. (Úszni és biciklizni pl. megtanítjuk a gyerekeket).
3. A „felesleges terápia” úgysem árt. Ez óriási tévedés- árthat!!!
4. Ha gyerek „nem kúszik, nem mászik vagy azt nem szabályosan teszi”, akkor tanulási problémája lesz az iskolában. Ezt eddig egy tudományos kutatás sem tudta bebizonyítani és a gyakorlati tapasztalatok is mást mutatnak.
5. Minden járó gyereknek korrigált első cipő kell.  Ez nem igaz. Korrigált cipőt egyénre szabottan választunk a gyermeknek. Ha korrigálunk egy lábat cipővel, amit amúgy nem kellene, akkor megint árthatunk vele gyermeküknek.

Arra bíztatom a szülőket, hogy ezeket és az ehhez hasonló „áltudományos híreket” engedjék el és lássák azt a kis csodát, aki napról napra fejlődik, játszik, mosolyog, kommunikál, kötődik.

Vannak-e nehéz pillanatok? Hát persze, de ez nem azt jelenti, hogy „minden is baj”.

Az első 3 év valóban nagyon fontos, de a tévhittel ellentétben „egy rossz mozdulattól” nem dől el a gyerek későbbi élete. Kérdezni szabad! A prevenció és a tanácsadás továbbra sem egyenértékű egy terápiás folyamattal. A prevenció és a tanácsadás első sorban a szülői kompetenciát erősíti meg és igény esetén segíti a gyermek optimális fejlődését, a terápiás folyamat pedig a gyermek idegrendszerének fejlődésébe nyúl bele (ép gyermek fejlődése esetén feleslegesen).

Előző bejegyzés Orr és száj törlése kíméletesen

Következő bejegyzés Tesó születik. Készüljetek együtt rá - 1.rész