Mit tehetünk, hogy együttműködjön a nagy, és ne csak a feszültség legyen?
Vonjuk be a tesó körüli dolgokba: hívjuk oda, mikor szoptatunk, etetünk. Játszhasson mellettünk. Kapcsolódjunk a játékához. Kapcsolódjunk a picihez is. Mondjuk el, hogy mi történik, a nagytesót is figyeljük, mert épp mutat valamit, de rád is figyelek. Ez magával vonhatja azt is, hogy a nagy elvonja a pici figyelmet az evésről magáról. Patthelyzet. Azt meg lehet próbálni, hogy minél kevesebb inger legyen a pici körül. Tehát a szoptatás 1 max 2 helyen legyen. Ez a picinek is nagy segítség. Ne menjen a tv közben és még a tesó is beszél, játszik körülöttünk. Ha tesó is körülöttünk van, legyünk egy nyugis szobában, a plusz inger max a tesó beszéde legyen, vagy halkabb játéka.
Nyilván, ha otthon van apa, vagy van nagyszülői, szitteri segítség, ilyenkor érdemes velük lennie a nagynak, de fel lehet ajánlani a nagynak, hogy csatlakozhat. Ne “csak” elvonuljunk szó nélkül a picivel. Kevesebbszer szeretne amúgy csatlakozni majd, és szívesebben eljátszik magában addig, ha nem tiltott dolog, ha nem egy folyamatos elvonulás, hanem egy olyan tevékenység, amihez, ha akar csatlakozik, mert anyának ő is fontos továbbra is. Meg lehet vele beszélni, hogy halkabban, ha épp az elején még cicin altatjuk a picit. Van pici, aki mindentől függetlenül is bealszik.😂
Hívhatjuk pelenkázás közben is a nagyot. Adja a tiszta pelust vagy épp a törlőkendőt, tiszta ruhát. Vagy csatolhassa ő be a pelust, fésülhesse vagy törölhesse meg, ha szeretné. Sok képet láttam instán már, hogy a pici hordozva van, és a nagy is kér magára egy babát, hordozóba, vagy ugyanez babakocsival. Fiúk is, igen. És támogassuk. Ez nem nemi hovatartozás kérdése ebben az időszakban, és nem is hat ki. De majd erről is egy másik bejegyzésben. (Fiúknak is legyen babája, és konyhája, ahogy a lányoknak kisautója és járgányai. )
Full cuki szerintem, és kell is nekik az ilyesfajta megélés, de csak akkor, ha ez az ő ötlete. Persze, ez nem kötelező, csak felajánlás. Így a nagy azt érzi, nyitunk fele, kapcsolódni szeretnénk, egy csapat vagyunk. ❤️Anya folyamatosan a picit védi, sokkal több karban töltött időt kap a pici, én már nagy vagyok és nehéz… A nagynak teljesen jogos a “fájdalma”, hogy anyát távolabb érzi emiatt magától.
Minden a tesó születése miatt van, miért kéne szeretnie a tesót? Mert anya és apa azt mondta? Hatalmas elvárás egy bármilyen korú gyerektől is.
Minél inkább kifejezheti érzéseit, és azok el vannak fogadva, meg vannak értve, annál inkább mer majd, és tud kapcsolódni az új jövevényhez. “Elhiszem, hogy haragszol a tesóra, és értem, hogy miért mondod, hogy nem szereted. Szépen kihangosítjuk a gyermeket: “anya kevesebbet tud veled foglalkozni, és emiatt szomorú vagy? A tesó sokat sír, és ez zavar? A tesó mindig közbeszakít, miközben anyával vagy, és ez szomorúvá tesz, vagy épp mérgessé?” Stb stb.
Azzal, hogy kihangosítjuk, azt éreztetjük, hogy ismerjük, érdekelnek bennünket az érzései, és azokat el is fogadjuk, tiszteletben tartjuk, segítünk neki.
Ha ellene fordulunk és csak a szidást kapja, egyre inkább kikelhet magából. Agresszívebbé, pörgősebbé, sorosabbá válhat a nagy. A két tesó hat egymásra. És ők pedig a szülőkre, és vissza. Kemény tesós évek kezdődhetnek. Pedig nem kell így lennie.
Ebbe persze benne van az is, hogy nyilván vannak komoly szabályok, keretek. Nem bánthatja a tesót, nem keltheti fel direkt, nem veheti el mondjuk a cumit tőle, mert most ő bosszút akar. Nem, vannak nagyon NEM kategóriás dolgok. De az, hogy a tettei után, hogyan kommunikálunk velük mérvadó a tesó felé állásban is. Es a szülő gyerek kapcsolatban is.
Ne felejtsük el a pici tesót se. A picinek is ér elmagyarázni, hogy a nagytesó miért mérges rá, vagy miért szomorú, vagy épp anya miért mérges a nagyra. De meg lehet és kell is érteni a nagytesókat is.❤️
Előző bejegyzés 
Szólj hozzá