Jelenség: Eleinte 10 perc alatt bealszik cicivel, vagy 3 perc alatt a babakocsiban, hordozóban, autóban. Aztán telik az idő, és ezek az idők tolódnak kifelé. Mi szülők, pedig új ingerek után nyúlunk, amik megint ideig-óráig működnek, majd az is lecseng, és újabb ingert keresünk. Cumi, Fehérzaj, hordozó, stbstb.
Ördögi kör indul…és nincs vége. Csak ha véget vetünk neki, mi a felnőttek. A gyermek egyre hosszabb altatás után egyre kevesebbet alszik, aztán már kb nem is akar. Miért történik ez? Mert az idegrendszer mindenhez hozzászokik, és az addiktív ingerekhez is. Mindig több kell, kicsit más. És nem ad végül megnyugvást. Feszültséget okoz… Hogy szélsőséges példával éljek, az alkoholisták, dohányosok, szerhasználók ugyanezeket a mesgyéket tapossák. Az idegrendszer ugyanígy működik mindkét helyzetben. Megszokja, többre/másra vágyik. Mi a megoldás a gyerekek esetében? 3 hónapos korig nem kell babrálni a sztorit, ha amúgy nem zavar be. Fontos a testkontakt, a ringatás, szopás élménye is. De ez nem azt jelenti, h 0-24 csak ezzel nyugtathatók. Később is csak akkor babráljunk bele, ha ezt problémának észleljük, éljük meg.
Fokozatosan, kommunikálva, szeretetteljesen leépíteni az ingert, elbírva azt, h ez sokszor sírással társul, és beletelik pár napba. Mert nem kapja meg a “szert, hatást”. De ahogy a felnőtt is képes addiktív szerek nélkül élni, úgy a gyermekek is addiktív inger nélkül elaludni.
Már 0-3 éves korban fontos, h a gyermek kompetensnek érezhesse magát. Hogy képes legyen keretek között, biztonságosan ugyan, de kiadni dühét, szomorúságát, örömét vagy, h bekapcsolhasson alapműködése, h képes megnyugtatni magát, és elaludni plusz addiktív inger nélkül. Ez persze akkor folyik helyes medrében, ha a szülői támogatás, jelenlét biztosítva van. Tehát, egy addiktív ingerekkel túlterhelt altatásba a szülő bele tud állni, h lassanként leépítve az ingert, a cél felé orientálódjunk. És tudja-e magyarázni a gyermekének (igen, akár az 5 hós is érti). Kommunikálunk-e vagy értetlen babának hisszük?
El tudjuk-e közösen érni h ágyban aludjon el, ha nem is teljesen egyedül, de a szülői jelenléttel biztosítva. Pl mondjuk ülünk az ágya mellett, míg elalszik…
Mondunk egy mesét, énekelünk 2-t. Vagy csak énekelünk. Vagy épp csendben várunk. A gyerekeknek bekapcsolnak az önnyugtatási dolgaik, amik KELLENEK. Holott sokan megijednek tőle, pedig FONTOS, H KIFEJLŐDJÖN AZ EGÉSZ FELNŐTT KORRA TEKINTETTEL IS. Tehát, h tekergeti a nyunyit, szopja ujját, a saját fülét babrálja, ringatja saját testét, testrészeit, dobol a lábával, stb… Ezek nem baj, ha vannak, pont ellenkezőleg! SOHA NE FOGJUNK LE GYEREKET! Önnyugtat, ha nem feszülünk rá, ezek lassan maguktól leépülnek, ahogy megérti kompetenciáját teste felett. Fontos, h ha mellette is maradunk, addiktív inger nélkül is, akkor is bekapcsol valami. Amikor mikroébrednek éjjel, azt az ingert várják, amivel elaludtak. Tehát, ha mi ott voltunk, minket várnak. AZONBAN KOMMUNIKÁLVA EZ IS ÁTHIDALHATÓ. Elmagyarazva, h “megvárom, míg elalszol, de aztán anya is megy a saját ágyába aludni. Ha baj van, persze jövök, de nyugodtan aludj, anya is alszik. Vigyázok rád a másik szobából is. ” Még egy kulcs a magabiztosság mellett, a következetesség. Hogy ezt napokig, akár hetekig próbáljuk.
Nem könnyű az addiktív ingerről lehozni őket, és minél több ingert építettünk fel, minél idősebb a gyermek, a szülők kicsit élvesznek. Válasszunk 1 ingert, a többit teljesen szüntessük meg, és azt az egyet alkalmazzuk az ÖSSZES ALTATÁSNÁL. Majd azt építsük le, fokozatosan. Ha a szülő magabiztosan (és ez a kulcs) eldönti, h szeretetteljesen segíti gyermekét ebben, következetesen nemet mondva az addiktív ingereknek, pár nap/max 1-2 hét leépülnek. Van, h emiatt kimarad 1-2 nappali alvás, de nem baj, pihenünk rá 1 órát akár, és újrapróbáljuk. Ha nem, akkor nem. Nincs belőle semmi, ha 1-2 nap kimarad egy alvás emiatt. A lényeg, h ne ugráljunk vissza a régi altatási módszerekbe. Attól, h még egy nap mégsem bírjuk, és afrancessenbelédRőzse, ringatok, mert aludjon már, fáradt vagyok. Oké. Semmi para. Holnap újra próbáljuk!🙌❤️
Előző bejegyzés 
Szólj hozzá