Mivel majd 10 éve levegőzök gyerekekkel télen, nyáron, volt időm sok mindent megfigyelni rajtuk. Pl, hogy tényleg a hidegebb idővel, van, hogy kevesebbet szeretnek kint lenni. Egyértelműnek tűnhet, (biztos fáznak, nem szeretik a hideget) de nem mindig erről van szó. Mert oké, hogy mondjuk 30 percet van levegőn, sokszor csak babakocsiban a sétálni tudó is, ez nem segít az alvásokon, nyűglődéseken. Az meg ugye legtöbbünknek számít. Mármint, hogy mi és a gyerekeink is aludjanak. A totyogó, járni tudó gyereket, engedjük szabadon, vigyük jatszira, vagy csak ki a természetbe, és had fedezzen fel, játsszon. Ilyen időben a mászni tudókat is bőven el lehet engedni.
Sokszor orvosolható oka van, ha a gyerek, aki tavasszal, nyáron addig imádott a szabadban tenni, venni, felfedezni, egyszer csak 30 perc után “megunja”, menjünk haza. Aztán bumm, az alvások is szétesnek idővel. Oké, értem, hogy nekünk sem esik sokszor jól a hidegben a gyerek után caplatni, de valamit valamiért. 🙈
Öltözzünk mi is rétegesen, beszéljünk össze anyapajtásokkal, közös játszóra. Ha kell, picit guggoljunk, üljünk mellé. Beszéljünk hozzá. Lehet, ennyi már elég. Pár perc töltekezés, aztán indul tovább. Vagy vegyük fel pár percre. De édemes az előzővel kezdeni, ha nem akarjuk, h minden nyekkre állandóan karban akarjon lenni. Az, hogy babakocsiba rakjuk, nem megoldás, ha azt szeretnénk, hogy játszhasson, felfedezhessen, lefáradjon. Persze, nem kell izomból ellenfeszülni, hogy már csak azért is játszani fogsz, gyermekem! Nyilván nem, de ezekkel a leguggolásokkal, próbálkozásokkal lehetőséget adunk neki. Tologatjuk ki a 30 percet, 40-re, 45-re, 60 percre.
Lehetséges okok a nyűglődésre:
– a gyerek túl van öltöztetve. Olyan ruhadarabok vannak rajta, amik kényelmetlenek, szúrósak, túlságosan béleltek, nagyobbak, így akadályozzák a testét a szabad mozgásban. Ha még túl is van rétegezve, maga a kín. A gyerek, aki megsül a ruhában, nem fog szabadon játszani. Nekik a folyamatos mozgás, séta, mászás, futás felér egy kisebb edzéssel, hiszen lényegében most gyakorolják, tökéletesítik a mozgásukat egy amúgy folyamatosan változó, növekedő testben. Képzeljük el, h abban a ruhamennyiségben edzünk, amiben ők vannak.
Ez zavaró, idegesítő nekik. És új. Hiszen kevéske elékeikből, tapasztalásukból az van meg, h a mozgás szabad (hiszen addig kevesebb ruha volt) Idő ez nekik is. Még ha viszonylag jól is van öltöztetve a gyermek. Hiszen a testének meg kell szoknia az új helyzetet. A sok ruhát, ami több izommunkát kíván tőle. Mi észre se vesszük magunkon, h milyen plusz teher a téli öltözetünk, a nyarihoz képest. Nekik ez nagyon számít. Úgyszólván, konkrétan hozzá kell erősödniük. Furán hangozhat, de szerintem logikus. Nagyon látszik rajtuk a folyamat.
– Alulöltöztetett gyerek
Látni gyerekeket 2 fokban sapka nélkül, egy hosszúujjúban, vékony kabátban. Vagy egy szál macinaciban, harisnya nélkül, pulcsiban. No, ez a másik véglet. Nyilván fázik. Fázva mi sem rajongunk kint lenni. Aztán ott vannak a pici babák, akik horodozóban, vagy babakocsiban levegőznek. Teljesen oké, csak gondoljunk rájuk is. Öltöztessük úgy őket, hogy karjuk és fejük mozogni tudjon. Képzeljük csak magunkat annak a csecsemőnek a helyébe, akin rengeteg a réteg, bunda, takaró, minden nyomja, melegíti, és még konkrétan meg sem tudja a karját vagy fejét mozdítani. Egyik gyerek bírja, bealszik, másik megrémül, kikészul, hagyjuk a levegőzés témát. Mert hatalmas sál, sapka, 3 takaró, félelmetes, meleg, nehéz, kiszolgáltatott érzés.
Előző bejegyzés 
Szólj hozzá