A “trükk” , amit a fiammal “fejlesztettem”, majd adtam tovább, s melyről végül találtam Vekerdy, Kim John Payne és egyéb könyvekben is utalást.
Mert ezt rajtam kívül szerencsére kutatásokban is megfigyelték, h azok a gyerekek, akiknek napjuk ilyenformán, lecsendesedős esti rutin közben elmesélésre kerül, azok a gyerekek nyugodtabban aludtak éjjel, sőt könnyebben voltak altathatók. Az esti rutin hogyan, mikéntjéről, olvashattok a KALAUZBAN. 🙂
Annak idején nálunk a hajnali 4-es keléseket, illetve a hirtelen 30-40 percessé vált esti altatásokat oldotta fel fokozatosan. (ebben az időben ő maga pörgött a napon, hallottam ahogy motyogja a napunk eseményeit az ágyában fekve, így jött hát az ötlet.)
A “módszer” igazából korosztálytól független. Eleinte a beszédfejlődés robbanásához kötöttem, 2 év körül, de kisebbeknél is elkezdtem ajánlani sikerrel. Annyiról van szó, h az esti rutin (kalauzban van részletes poszt róla) részeként, összeülve a gyerekkel, gyerekekkel, elmeséljük/meséltetjük a napjukat. FONTOS, h a rossz élmények ugyanúgy megjelenjenek, mint a jók. Feldolgozásra kerüljenek. Élmények, ÉRZÉSEK, (az övéi és a mieink is) történések. De nem ilyenkor veszekszünk, szidjuk össze a gyereket, és nem is ebben az időben politizalunk, pörgünk a munkahelyi feszkókon, vagy szidjuk az anyóst.🙈
A cél a nap feldolgozása részletesen, lekerekítése a gyermekek számára. Elcsendesítve, pozitív kicsengésűvé, biztonságossá váljon. Távozhassanak a feszültségek. Nem cél, h a gyerek teljes figyelemmel kövessen, ha hallja, és mi rafigyelünk, meséljük, teljesen rendben van. Mi ülünk mellette a földön, kis fények, ő körülöttünk molyol, vagy épp az ölünkbe ül, teljesen rendben van. Az, h mi mosogatunk, s közben úgy próbáljuk odavetegetni mi is volt aznap, nem éri el a hatást. Ez közös, minőségi időről is szól, egymásra hangolódásról, elmélyülésről, együttérzésről. Számos gyermekkor kutató magyarázza, h 0-3 éves korig a legeslegjobb esti mese, az ha a gyermekkel történt történetek elmesélésre kerülnek. Amiben ő a főszereplő. Ez nem azt jelenti, h akkor dobjuk el a kedvenc mesekönyvünket, és majd 4 éves kortól kezdhetünk vele.
Csak hogy a “napunk meséje” jó ha megjelenik a napunk lezárásaként. Családjaim jelezték vissza, h a napközbeni altatásokon is sok esetben segített, ha az addigi nap történéseit a napközbeni altatási rutinba beleágyazták. 🙂
Nem cél továbbá, h egyedül mondja a gyerek, sőt! Nagyként sem. Elég, ha mi végig megyünk, figyeljük a reakcióit, figyelünk rá. A telefon, kütyük az esti rutin közben legyenek száműzve. Fontos élmény számukra, h legyen a napban idő, mikor CSAK RÁJUK FIGYELÜNK, ŐSZINTÉN!
A bölcsit, ovit is érdemesebb minél részeltgazdagabban megpróbálni feldolgozni, ehhez persze be kell gyűjteni az infókat a pedagógusoktól, és érdemes emlékezni a csoportszoba berendezésére a beszoktatás időszakából.
Szép álmokat! 😘💤😴
Előző bejegyzés 
Szólj hozzá