Mi már megszoktuk, mert volt rá jó pár évünk, de nekik még nagyon fejletlen az idegrendszerük hozzá:
Fények, zene szagok, FA, illatok, emberek sokasága, és akkor még a LELKI ÁLLAPOTOKRÓL nem is beszéltünk meg az ajándékmennyiségekről.
A gyerekeknek, ahogy az érzékszervi túlingerlés is stresszt, túlpörgést, nyűgösseget vált ki, úgy hat rájuk az emberek de főleg persze a szülői lelki állapotok. Így a stressz, ami azzal jár, h jajj, tip-top lesz-e a lakás, a vacsi, vagy hogy mi lesz a napirenddel, alvással, ki kivel fog összebalhézni, fog-e tányér törni az ünnepek alatt. Feszülünk. Legtöbbünk, valljuk be, feszül. De ugyanilyen “sok” inger számukra, a szülői izgatottság. A pozitív is. Nem értik. De nem a megszokott, és sok. A rokonság érzelmei is hatnak. A gyerekek nagyon érzékeny “műszerek”. 😅❤️ Erre még rájöhet a rengeteg ajándék mennyiség… Főleg, ha villogós, zenelő, táncoló sokaság…:(
Aztán, ha máshol alszunk, az új hely, a napirend kisiklása, és az a töménytelen ELVÁRÁS, ami a rengeteg rokontól és szüleiktől árad feléjük… “mosolyogjál, nézz ide, fordulj meg, bontsd ki, örülj neki, pörögjél, adj pacsit, ülj le, maradj csöndben, énekelj! Stb”…
Az ünnep minden gyereknek sok. Minél kisebbek, annál több. Ezért érdemes figyelmesnek lenni, és próbálni valamiféle egyensúlyt teremteni, ha azt szeretnénk, h minél kevesebb pörgés, “hiszti” (ami amúgy jogos) legyen. Nem elvárható, h ne legyen, és csendben, mosolyogva csinálja végig a gyerek, no persze, az is valid, h a család ünnepelni szeretne.
Találjunk valamiféle egyensúlyra, az ünnep ne csak a felnőttekről szóljon. Néha már az is segít, ha kicsit bele tudjuk magunkat képzelni a helyzetükbe. Mert az ünnep számukra nem mindig felhőtlen odabent… Sok minden új nekik, és emiatt sok is, fárasztó. Ezért is a sok kiakadás, pörgés, nyűg.
A következő posztban, írok egy trükköt, amivel segíthető picit, ha betelne a gyermeknek a pohár a vendégsereg közepette… És írok arról is, h a napirendet, hogy lehet minimálisan is, de tartani az ünnepek alatt is. Bárhol vagyunk, bárki is van nálunk. 🙂
Előző bejegyzés 
Szólj hozzá