Elején leszögezném, hogy ez EGY TÉNYEZŐJE LEHET az alvás-evés problémáknak, de nem kizárólagos!☝️
Kezdem a példákkal aztán a magyarázat!
“NE dobd le a kanalat” helyett: “Fogd erősen a kanalat a kis kezeddel! Hogyan is kell belerakni a hammába? Milyen szép színe van ennek a céklának, a kanállal tudsz magadnak szedni, aztán hamm!”
“Oké, látom, hogy Te is kanalazni szeretnél, kapsz Te is egy kanalat, foghatod a tányért is, DE ANYA IS FOGJA, nehogy leessen, és kiboruljon az étel.”
“NE nyúlj a virághoz” helyett leguggolunk “Látom, tetszik a növény, simogassuk meg együtt. Simogatni lehet!”
“NE nyúlj a sütőhöz” helyett leguggolunk, “Nézd, FORRÓ, nagyon, forró! Mutatjuk neki a saját kezünkkel. Fogjuk az övét messziről” érzed, h meleg? Ha hozzáérsz, forró, veszélyes, meg tudod égetni a kezedet vele, az nagyon fáj, nem szeretném, ha bajod lenne!” és ha ez meg van a” FORRÓ” szóval tudunk jelezni már a közeledő gyermeknek a későbbiekben.
” NE nyitogasd a hűtőt!” helyett Kinyitod a hűtőt? Akkor vegyél nekem elő egy uborkát, kérlek, aztán csukd be, légyszi.”
“NE nyomkodd a mosógépet” helyett mikor mosunk, hívjuk oda “Gyere, nyomd be most ezt, aztán meg ezt, és kész. Most mos, nézd csak. Ha végez, segithesz lekapcsolni, és kikapcsolni, ha szeretnéd”
A gyermek játszik, kikapjuk a helyzetből: “Gyere, evés következik” helyett leguggolunk “Látom, nagyon bütykölsz valamit, ha befejezted, ebéd jön, megyünk a konyhába. Megvárjuk, h lekerekítse játékát és mehetünk. Következetesen, ahogy ígértük!
A gyerekek a meg nem értettségüket hangosan, látványosan fejezik ki. De nem minden esetben értjük őket. Gyakran túlféltjük, túlkontrolláljuk napi tevékenységeiket, bármit és mindent is. Nincsenek sokszor értelmes magyarázataink, nem kommunikálunk, csak bekiabáljuk, h “NE NYÚLJ hozzá, nem szabad, nem a tiéd, ne kiabálj, ne dobálj, ne, Ne, NE! Vajon hol tudnak dacolni leginkább a meg nem értettségük ellen, “valami nem jó” – val? Mi az amire bizonyosan hatni tudnak? Evésükre, (ha nem eszem, nem eszem, ezt én uralom, bezárom a számat, elfordukok ha megtömnek, még vissza is hányhatom) alvásukra (ha nem alszom, szülők sem alszanak, velem foglalkoznak, figyelhetem, csekkolhatom.
De ez is sok tényezős, hiszen pl ha éhes, nem tud aludni és a többi székláb ugye. ), önálló jatékukra (szülői chek itt is jelen van, de mindennel összefügg, hiszen az éhes, fáradt gyerek sem tud önállóan, elmélyülten játszani)
Legalapvetőbb szükségleteik ezek. A gyerekek ilyenkor is tükröt tartanak.
Persze, nehéz befogadni eleinte a gyermekeknek, h mások másképp gondolják, akarják. Meg kell tanulniuk, h másoknak is van akarata, és vannak veszélyes dolgok, határozott NEMEK. De segít, ha leguggolunk hozzájuk, és megpróbáljuk megérteni őket. Elfogadni, h valami baja van. Hangosan értelmezni őt, nem pedig “otthagyni”. És értelmes, érthető magyarázatot adni a legeslegkisebbeknek IS! Kapcsolatunk is mélyül, ő is jobban métert minket, mi is őt, és a hétköznapok sokkal de sokkal konnyebbekké válhatnak, ha partnerek vagyunk. Mi a szülők, ő a gyerek. Mi megtartjuk, biztonságot nyújtunk a KERETEKKEL, MAGYARÁZATOKKAL, azzal, h határozottak vagyunk, ha valami NEM KATEGÓRIÁS, de hagyjuk felfedezni, kibontakozni, szárnyalni, amiben lehet… ❤️
Előző bejegyzés 
Szólj hozzá