Hallás:
Játék: minden olyan játék, ami valamilyen hangot ad ki, ha pl. megnyomja, felhúzza, kinyitja a gyermek. Itt most egy fischer preis játékot mutatok, ami csörög-zörög-recseg, ha a különböző gombokat megmozdítja a gyermek. Ezt első körben lehet együtt is játszani (tehát a szülő megmutatja a gyermeknek), aztán pedig magától is felfedezheti a gyermek ezt a játékot. Én kikapcsolva szoktam megkínálni a játékot, mert bekapcsolva zenél és fényt is ad ki. Azt én egy picit soknak találom. A hallás mellett szépen fejlődik a finommanipuláció (az ujjak ügyesedése is).
Petpalackba mehet bármi.
Minden olyan játék, amit össze tud ütni a gyermek. Ezek lehetnek változatos tárgyak (pl.: műanyag, fém, fa).
Az 5. hónaptól a legtöbb kisgyermeknél van már napirend, amiben szépen be van ágyazva a séta. Amennyiben tehetitek, érdemes természet közelben, parkban, udvaron eltölteni ezt az időt. A gyerekek szívesen hallgatják a madarakat, a fák susogását.
Fokozatosság elvével, kevesebb több alapon:
Ismertessétek meg a babákkal a háztartási gépek hangjait (porszívó, turmix…).
Az utcán felhívhatjátok a figyelmét az „új” zajokra (mentő, repülő, vonat).
Babazenét kapcsolhattok például az egyedül töltött játékidőben (max 10-20 perc 😊 ).
Látás:
Játék: közös könyvnézegetés,varázspálca, fényfüzér. Könyv: nem baj, ha a gyermeknek nincs még annyi türelme nézegetni a mesekönyvet- lehet, hogy egyből meg akarja csócsálni, lapozni szeretne. Ezt nyugodtan hagyjuk neki. Kíváncsi az „egészre”, aztán elmerül majd a részletekben, az oldalak nézegetésében.
Babatükör/ tükörben nézegetés: egyre tudatosabb lesz a baba abban, hogy amit csinál, azt viszont látja a tükörben. Ezt lehet közösen is játszani (bohóckodni a tükör előtt) és biztonságos baba tükörrel lehet a babát egyedül is felfedezni. Ekkor a látás mellett a testtudat is nagyon szépen alakul.
A természet kincseinek a közös nézegetése. Ősszel: falevél, gesztenye, makk, toboz, fűszál.
Tapintás:
Játék: lehet pl.: szivacsok, különböző felületű lábtörlők, anyagok és igazából bármi, amit a gyermek megfog- pl.: selyem, kemény tárgy, puha tárgy, kötött játék (a labdák például, amit az előző posztban tettem be nektek), barkács toll, papír, alufólia.
A tapintás és a különböző állagok megismerése óriási hatással van a későbbi hozzátáplálásra. Amit a gyerek megfog, azt az agy már „ismeri”. Sokkal könnyebben beveszi a szájába is.
A tapintásnál fontosnak tartom leírni, hogy a gyermek a szájával is ismerkedik. Konkréten, amit meg tud fogni, azt beveszi a szájába.
Ahogy fentebb írtam, a természet kincseit a gyermek első körben nézegeti, aztán szeretné ezeket megfogni. Minden szülőnek más az ingerküszöbe, más dolgokat enged megfogni. Ha a szülő nem is érzi feltétlen higiénikusnak, hogy a gyerek mindent megfog (kő, felvél, fűszál stb…), akkor steril körülmények között figyeljünk arra, hogy minél több anyaggal találkozzon a gyermek. Gondoljunk arra, hogy a gyermeknek minden új. Mindent meg kell ismernie és szoknia. Télen adjunk a kezébe pl.: havat és jeget. Nyáron homokot és sarat. A fokozatosság elvével vezessük be ezeket az anyagokat. Főzésnél amennyire lehet „vonjuk be” a gyermeket. Ismerje meg a különböző alapanyagokat megfőzve, nyersen.
Szólj hozzá