Az agyi pályákba nem fogok belemenni, hogy mi miért felelős, de azt megírom, hogy mit lehet megfigyelni, kitapasztalni. Ahogy én is tettem megannyi miniatűrömmel.
Életveszélyes mutatványokat lehet látni utcán, tereken, játszikon, vagy csak egy boltban. A szülők meg félig nevetve, félig hangosan: “ennek a gyereknek nincs félelemérzete.” Játszin, aki ismer, néha meg is kérdezi: “Rőzse ez hogy lehet? Mikor lesz nekik?”
Ez egy folyamat. Amit már pár hósan egy csörgővel is megtapasztalhatnak, és folyamatosan alakul, amennyiben HAGYVA VAN A GYERMEK. Hagyva van, h megüsse magát azzal a csörgővel és megtapasztalhassa, h az bizony fáj. A probléma az, hogy sokszor próbáljuk túlóvni gyermekeinket. Be ne üsse a 5 hós forgás közben a fejét, hát kipárnázzuk. Nehogy a szájába dugja a kanalat a 6 hós, mert “megfullasztja magát”. Majd védjük az összes ajtófélfától, ajtótól, nehogy a kezére húzza, ugyanígy a fiókokat. Aztán feláll, és felette körözünk, nehogy előre essen, vagy fenékre, ne adj isten hanyatt vágódjon. Elkapjuk. Minduntalan elkapjuk. Mikor már totyog, sétál megyünk utána, fogjuk folyamatosan a kezét, és elfelejtjük elmagyarázni neki, h mire figyeljen, mi az, ami veszélyes, ahol óvatosan kell.
Elfelejtjük, hogy értenek bennünket. Hogy nekik nem 1x, hanem sokszor 15x kell elmondani dolgokat. Mondok egy példát. Otthon teregetek, 8 hós gyerek fel s alá grasszál. Közelít a zoknis fiókhoz. Figyelem fél szemmel. Nem kezdek előre sopánkodni, mert nem tudjuk, pontosan mit akar. Van, hogy csak nézegeti. És olyan is, hogy kihúzza. Belenéz. Ilyenkor már érdemes odamenni, es elmagyarazni, hogy “a fiókkal óvatosan, mert ahogy vissza akarod csukni, az ujjadat odacsaphatod. Az fájdalmas.” Aztán hagyni. Visszatolja, örül neki. Újra húzza. Újra elmagyarazzuk, hogy óvatosan. Próbálgatja. Na, puff, csak rácsapja az ujjára. És itt a lényeg. Meg kell ezt tapasztalnia a gyereknek, ahhoz, hogy a félelemérzete kialakuljon. Tapasztalás nélkül, nem alakul ki. Ha állandóan letiltjuk, védjük, feltjük sokszor csak azt érjük el, h mikor nem figyelünk, sunyiban próbálgatják egyedül. Na, és akkor tényleg gyorsan meg van a baj.
És igen, sír a gyerek, mikor rácsapja a fiókot az ujjára. De következő alkalommal már a félelem “reflex” bekapcsol benne. Vagy éppen nem. Mert csak 1 eset volt. 2-3-6x ha megtapasztalja az ok-okozatot, a félelem érzet, a logikus gondolkodás megszületik a fejében. Ugyesedik, kreatívabbá válik, mert tudja, hogy változtatni kell a stratégian, ha nem akar újra fájdalmat.
Azért van az a babahusi, hogy megvédje őket. A csontok pedig még nagyon alakulnak, puhábbak, mozgékonyabbak, ahogy az ízületek is. Hosszútávú következményei is lehetnek annak, ha a gyerekek túl vannak féltve kezdetekben. Ténylegesen nem tanulják meg a mozgasfajtakat biztonságosan kivitelezni, és ott tartanak iskola 2.osztályban, hogy focizas közben elesik, eltöri az orrát, mert maga mellett lógatott kézzel fut. És nincs meg a tompítas reflex benne, hogy a kezét maga elé tegye. Mikor alakul ez ki? Akkor, ha az 1-2 éves, aki sétál, fut, hagyva van sétálva, futva, szabadon, kézfogás nélkül, és eleshet kismilliószor. Feladata megtanulni elesni. Ekkor fejlődik ki, tanulja meg, h hogy tompitunk, hogyan esünk minél biztonságosabban.
Tehát: kell a 5 hósnak, hogy beüsse a fejét forgás közben. Kell, hogy kúszás közben nekimehessen a falnak. Kell az ülést gyakorlónak, hogy eldőljön oldalra, vagy hanyatt. Kell a felálló gyereknek, hogy visszaessen a talajra, vagy épp hanyatt. Kell a totyogóknak, hogy eshessenek, és egyedül képesek legyenek visszanyerni egyensúlyukat. És kell, hogy ugrálás és futás gyakorlás közben zakózzon pár nagyot. És kell, h sírjon, és ott legyünk és megvigasztaljuk. Kell, hogy el legyen előre magyarázva, meg legyen mutatva, szabadon hagyva legyen probalkozva. Ha ezek következetesen mondva, hagyva vannak, a gyerek hamar raérez, mit képes a testével véghez vinni. TUDNI FOGJA, BÍZNI FOG MAGÁBAN, H MIRE KÉPES. És azt gondolom, ez egy nagy ajándék, amit adhatunk nekik. Lássátok majd csodát, mikor 2 évesen fut, elesik, csodásan tompit és magabiztosan feláll, fut tovább, minden nyikk nélkül. Megtanulnak biztonságosan mozogni, és helyzetekben mérlegelni, ha tapasztalhatnak a szülői figyelem biztonságának. De ne fojtsuk el őket. Had szárnyaljanak! 🙏❤️👶🕊️
Még annyi: a kitámasztási reflex a 6. hónaptól kiváltódik a gyerekeknél automatikusan. Tehát amikor esik előre a tenyere már megy is a talajra az is automatikus, amikor mi megbotlunk es letámasztunk. Olyan gyorsan történik hogy nincs idő tudatos mozdulatra. De ha mindig van egy őrző védő faktor akkor a reflex elkezd alulműködni.
Előző bejegyzés 
Szólj hozzá