IGEN, A GYERMEKEK ALVÁSA GYAKRAN MÚLIK KOMMUNIKÁCIÓNKON IS. 

Azt már régóta tudjuk, h az anyai, apai hangot már a pocakban érzékelik, elkülönítik csemetéink. Rengeteg kutatást építettek rá a múltban és foglalkoznak ezzel mind a mai napig. Ahogyan azzal is, h mekkora jelentősége van, h az anya (szülők) hogyan, mennyit, mit kommunikál magzatával, később csecsemőjével, és felnövekvő gyermekével. Figyelték (főleg) az anya gyermek párost, és egyöntetűen arra jutottak, h azok a babák, akikekkel szüleik beszélgetnek, kommunikálnak, szemükbe néznek, általánosan nyugodtabbak, könnyebben nyugtathatók, nyitottabbak, alkalmazkodóbbak, kötődésük biztonságosabb társaiknál, később pedig kihatha beszédfejlődésükre, értelmükre, kreativitásukra. 

A rutinok, ritmus, napirend az egyik legerősebb székláb, ha a gyermekek kiegyensúlyozottságáról, alvásáról, evéséről beszélünk. Viszont “csonka” eme eleme a rendszernek, ha mi a szülei, körülötte lévők nem kommunikálunk velük. Fontos, h nyitottak legyünk a sírására a csecsemőnek, mint első kommunikációs eszközére, és próbáljunk rajönni, mi a diszkomfort tárgya, majd a TÉNYLEGES IGÉNYRE reagáljunk.

Tudjunk nekik elmagyarázni, és ha kell NEMet is mondani. Kisebbeknél és nagyobbaknál egyaránt. 
“Mi van, ha nem tudnak a szülők beszélni? Nem fog aludni a gyerekük akkor soha?” – teszi fel gúnyosan egy apuka a kérdést egy játszótéri beszélgetés kapcsán. Kommunikációnk nem csak verbális szinten van jelen. Nagyon erős része, de van nonverbális és metakommunikációnk is szerencsére. Mindebből babánk is ért. 2 alkalommal is voltam már siket-néma családnál, (egyiknél apa másiknál anya volt) és csodálatos tapasztalásként éltem meg, h ezek a szülők is kommunikáltak gyermekeikkel. Jelelve, szemmozgással, hangadásokkal. És a gyermekek értették. Kialakult a rendszer, és szenzitívek tudtak lenni. 🙂 Az egyik 4 hós a másik 1,5 éves volt. Látszott, h értik egymást. Nem a kommunikáción múlott a problémájuk. De sok családnak azon is. Kicsiknél és nagyoknál egyaránt. Lehet napirend, egymásutániság, ha a szülő nem beszél, kommunikál aszerint (is) gyermekével. Amit mondok, úgy is teszem. Kitalálom, kommunikálom, megteszem. 

Az ember baba, a tettekből, mondatokból és azok következetességéből ért. Az értelem és érzelem kp-ja, a beszédfejlődése így fejlődhet megfelelő ütemben. Ha “csak történnek” körülöttük a dolgok, félelem, bizalmatlanság, értetlenség alakul bennük. Keresik a kapaszkodót. Állandóan. Bármit, amibe biztonságot lelnek. Néha az “csak az anya” tud lenni. Holott rengeteg más dolog is “meg tudja tartani” az ember gyermeket, ha a szülő épp nem pörög a toppon. Azért valljuk be, gyakran van ez így velünk. (velem is) 🙈

De sok baba, kisgyermek lóg anyján 0-24, letehetetlenek. Persze, többféle oka is lehet, de az ha nem kiszámítható az élet, vagy, az, hogy nem akarjuk őket megérteni, kommunikálni velük, kompromisszumokra jutni, gyakran alakítják negatívan a szülő-gyerek viszonyokat. Nem kiszámítható a napjuk, a tettek, emberek körülöttük. (nem csak a kommunikáció hiánya okozhatja, de sok esetben ez van) A napirend, a benne foglalt rutinok hatalmas segítség számukra és számunkra is. A következetes kommunikáció és tettek “széklábak” az alvás témakörben is nagy szerepet játszik. Mert az alvás bizalmon, biztonságon, kiszámíthatóságon, tapasztalatokon IS alapszik. A beszédfejlődés és hogy azt hogy segítjük/hátráltatjuk valamint az alvásuk gyakran összecseng csecsemő- és kisgyermekkorban. 🙌

Előző bejegyzés Önálló járás

Következő bejegyzés Beszélni tanulok - 1.